Az első nap a közös suli busszal mentem és mikor megállt egy palota előtt gondoltam, hogy itt azért állt meg itt mert csak közelebb van az iskola vagy ott nem lehet megállni. Mikor az épületek között bóklásztunk még mindig úgy gondoltam, hogy biztos ez a rövidebb út és csak keresztülmegyünk valami vaddisznócsapáson és majd a palota mögött lesz egy szocreál épület ami az iskolánk. Na sebaj, legalább jó lesz a kilátás a suliból. De mikor bementünk és köszöntöttek minket, hát alig akartam elhinni hogy ez a mi iskolánk. Hát, mit ne mondjak, nem volt még ilyen szép, patinás és régi iskolám. Remélem a kép magáért beszél!
Kint tartózkodásom ideje alatt a Szentpétervári Állami Egyetem Orosz Nyelv és Kultúra fakultásán tanulok. Érdekességként megemlítem, hogy az Orosz Föderáció jelenlegi elnöke Dimitrij Medvegyev, aki a rendszerváltás óta az első nem KGB-s elnök, a Szentpétervári Állami Egyetemen tanított jogot politikai karrierje előtt. A városban több egyetem is van, de szerintem ez az egyik legnagyobb, mivel a belvárosban sok helyen lehet találkozni az egyetem épületeivel. Az óráim a Szmolnij Intézet nevű épületegyüttesben vannak. A Szmolnij nem csak az intézet neve hanem az egész környéké is. A neve onnan ered, hogy oroszul a szmolna kátrányt jelent. Nagy Péter idejében itt tárolták a kátrányt amit a hajók szigeteléséhez használtak. Az intézetet 1764-ben hozták létre és eredetileg leánynevelő intézet volt a nemesség gyermekeinek. Az intézet közepén a Szmolnij székesegyház található és ezt C-alakban veszi körbe a többi épület. Itt található még az egyetem két másik fakultása is, a többi részét pedig a város használja. Az intézet könnyen megkülönböztethető a környező épületektől a kék-fehér festésének és építészeti stílusának is köszönhetően. A gyönyörű környezetet kihasználva gyakran szokták itt fényképezni az éppen aktuális menyasszonyt és vőlegényt. A szomszédság is igen nevezetes. A Szmolnij egyik oldalán található az az épület ami a Nagy Októberi Forradalom idején a forradalmárok főhadiszállása volt, ahonnan Lenin irányította a forradalmi eseményeket és ahol később a Leningrádi Területi és Városi Kommunistapárt tanácsa volt. Ennek megfelelően előtte egy Lenin szobor áll és a bejáratnál található diadalívre a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó van írva. A Szmolnij másik oldalán pedig az Alekszandrovszkij intézet van amit 1774-ben alapítottak és a középosztály gyerekeit tanították itt. És persze ahogy az egész belvárosban, a suli környéken is több nemesi palota található.
Az épület orosz számítás szerint 3 emeletes (nálunk 2 emelet), a mi óráink a földszinten vannak. Iskolába az intézet által rendelt külön busszal járunk amire nekünk kell bérletet venni, és ami a szállás elől indul. Aki nem akarja ezt a lehetőséget kihasználni annak a helyi közlekedés áll rendelkezésére, de ez megér egy külön bejegyzést. Egy héten 10 óránk van, egy óra 90 perc. Minden diáknak egy nap ki van adva „könyvtári nap” néven, de nem mondhatni, hogy sokan lennének ilyenkor a könyvtárban. Nekem ez a hétfő, szóval így hosszú hétvégém van. Egy héten vagy egy-egy Olvasás, Tömegkommunikáció, Magnóhallgatás és Szókincs óránk és három-három Nyelvtan és Társalgás óránk. Az órák összetétele és aránya csoportonként eltérő lehet. A mi csoportunkban 9 az állandó létszám és vannak kóbor lelkek akik néha beesnek, de igazándiból ennyi a kemény mag. A csoportban van két svéd és egy-egy norvég, francia, német, holland, katalán, indiai és mint magyar én. Mi vagyunk a törzsvendégek az órákon és néha beköszön egy japán vagy koreai diák is, de nem tudom, hogy ők milyen rendszer szerint járnak iskolába. Az iskolában tanuló diákokat három nagy csoportra lehet felosztani, európaiakra, ázsiaiakra és amerikaiakra. Ez könnyen meg is figyelhető mivel nem nagyon van keveredés a közös helységekben mint pl.: a menza vagy az aula. Az ázsiaiak ugyan még velünk vannak egy csoportban vagy akár a szálláson is, de az amerikaiaknak külön koordinátoraik vannak, az épület másik végében vannak az óráik és nem is laknak a diákszálláson. Valószínűleg más programban vesznek részt és más feltételekkel. Az iskolában a társasági élet színtere a menza ahol mindenki ott van szünetekben és lehetőség van más csoportokból is beszélni emberekkel. A menzán főznek főételeket és helyben sütnek különböző orosz péksüteményeket és erősen visszafogott kedvességű kiszolgálás mellett elfogadható áron lehet hozzájuk jutni. Viszont a menzán nem csak szakácsok és ételek, hanem bármily meglepő hatalmas macskák is vannak. Szerintem egy szakdolgozatot megérne élelmiszerbiztonság tantárgyból, hogy mi szükség van a mieinknél másfélszer nagyobb macskákat tartani a menzán, akik kényük kedvükre mászkálhatnak be a konyhára is. Emellett számomra megmagyarázhatatlan dolog még, hogy miért kellett egy 3 szintes épületbe a WC-t a harmadikra és ott is egy labirintus legvégére eldugni? Ha valakire rájön a szapora nagyon kétesélyes, hogy elér-e arra a helyre ahova vágyik pláne ha nem ismeri a járást. Emellett azt se értem miért kellett a wc ülőkét színpadra állítani, ugyanis kisdolognál majdnem a bokájánál van az embernek a csésze, nagynál meg le kell hajolnia ha az ember fia nem akarja nem egészen természetes mosollyal fogadni a mellékhelyiségbe érkezőt, ugyanis a takaró falat meg a padlóval egy szinten hagyták. Na de nem ez az egyetlen cifraság itt, de majd mindent a maga idejében. Az iskola busz csak reggel közlekedik, visszafele már mindenki úgy mehet ahogy tanulta. De ez már egy újabb történet.
