Bizony, bizony ilyen is volt nálunk! Az iskolában és egyéb beszélgetések során sokat meséltem Magyarországról, a magyar kultúráról, híres magyarokról és természetesen az ételekről. Különösen a menzai étkezések során került sor a magyar gasztronómia bővebb ecsetelésére, amivel legalább szóban és gondolatban pótoltuk az ízeket az éppen elfogyasztás alatt álló kajákba. Innen jött az ötlet, hogy egy kóstolót kellene tartani. Gyorsan le is adtam a rendelést a családnak. Így segítségükkel, akik néhány napot töltöttek el Péterváron, sikerült mindenfajta hazai jóval feltölteni a készleteket. Már javában szerveztem az eseményt és hívtam meg az embereket, mikor a szervezés közben jött az ihlet, hogy nem szimpla kóstolót, hanem magyar estet tartok. Ehhez segítséget is kértem, két amerikai lány segített elkészülni a vendégváróval. Az egyik lány Magyarországon tanulta a szakács mesterséget egy évig Nyíregyházán, Budapesten és Debrecenben az Arany Bikában. Nagyon jól beszél magyarul, ami ismerve a nyelv nehézségét nem kis teljesítmény egy év alatt erre a szintre eljutni és mind emellett nagy rajongója mindennek ami magyar. De legfőképp nagyon jól főz! A menü a következő volt:
1. fogás-Szendvicstál, amin voltak kacsazsíros - lila hagymás, tepertős, mangalica szalonnás, gyulai kolbászos és padlizsánkrémes szendvicskék, az utóbbi a vegetáriánusoknak.
2. fogás-Paprikás krumpli amit Elli főzött, és a másik lány és én mint kukták működtünk közre.
3. Desszert-Igazi, hagyományos Piros Pöttyös Túró Rudi, ami egyben a búcsú ajándék is volt, de mivel ezt nagyjából mindenkinek elfelejtettem oda adni ezért következő héten a suliban vadásztam le az illetékes elvtársakat.
4. Dühítő-A magyar est elengedhetetlen kelléke, 2 liter házi pálinka édesapám ajánlásával (Gönczi Barack, Pálpatakai Pálinka Erdélyből, Balmazújvárosi Eper és Nagykörűi Barack). Japán vendégeink jóvoltából Asahi japán sör és természetesen minden menyiségben orosz sör és szovjet pezsgő.
Mondanom sem kell, volt nagy csodálkozás és hű meg ha mikor megmutattam mi micsoda és elmeséltem hogyan készül. A tepertő, a hófehér sós szalonna és a pálinka teljesen ismeretlen volt, a kacsazsíros szendvics esetén meg mintha valami földön kívüli dologról lett volna szó, úgy néztek rám. De mindenkinek ízlett minden, olyannyira hogy szalonnán kívül semmi sem maradt. Érdekes kulturális találkozás volt, amikor a pár centi híján kétméteres norvég cimborám egy nagy konyhakéssel a kezében pálinkától bódultan falatozva mindent amit ér, kenyérrel és csípős paprikával- végső kétségbeesésében, miután minden kolbász és tepertő elfogyott szalonnát; miközben az elfogyasztott pálinkától már nem teljesen biztos két kezében zsíros kenyeret tartó Mitsubishi alkalmazott japán cimborámmal az amerikai oktatási rendszer problémáit tárgyalták át egymást túlordítva teli szájjal. A pálinkáról mindenki kijelentette, hogy jobb mint a vodka, így dagadt is a mellem a büszkeségtől. Természetesen senki nem hagyta el a helyszínt szárazon, de mivel az eseményre a kollégiumban a konyhánkban került sor szerencsére a többségnek nem kellett messze menni. Sőt, volt aki nem is ment! Olyan jól sikerült, hogy japán sorstársam másnap délben ment el. Történt ugyanis, hogy a beszélgetés hevében elfáradt és felállt az asztaltól. Fél óra múlva a keresésére indultunk, de nem kellett messzire menni, ott hortyogott az ágyamban. Mivel öten nem tudtuk felkölteni ezért egy másik, üres ágyban kellett aludnom. De nem csak ennyi volt magyar az este. Zenét Fankadeli és a Suhancos szolgáltatta, öltözetem a már korábban látott, a srácoktól kapott póló volt és tósztot csak magyarul mondtunk. Emellett páran még néhány magyar szót és kifejezést is elsajátítottak. Ezek után számos pozitív visszajelzést kaptam az estet illetően. Az eseményen felbuzdulva hamarosan spanyol, indiai és japán est kerül megrendezésre. Pénteken pakisztáni, vasárnap pedig egy japán esten vettem részt. Jó így körbe enni a világot, pláne hogy csak pár emeletet kell lifteznem mindehhez.
