Nos, a helyi közlekedés rendelkezik némi sajátossággal, de jól kiépített és olcsóbb a pestinél és a debreceninél is. Ha az ember megismeri a rendszert és a buktatóit, és egy kicsit tud oroszul akkor már könnyen el lehet boldogulni. Viszont az utakon nagyon rossz a közlekedési morál és nagyon észnél kell lennie vezetőnek és gyalogosnak egyaránt. Nem mondhatni, hogy előzékenyek, inkább bujkálnak a kocsik és gyakran rákönyökölnek a dudára. Éjszaka kivételével egész nap nagy a forgalom, és gyakoriak a dugók is.

Busz: Buszokból viszonylag kevés van a belvárosban tömegközlekedésben, inkább magán buszok láthatók akik turistacsoportokat fuvaroznak. A buszok hiányának az egyéb alternatív megoldások lehetnek az okai, mint a troli, metró és marsrutka.

Trolibusz: A troli hálózat nagyon jól kiépített a város azon részein ahol járni szoktam, és a belvárosban szinte csak trolik vannak. Ezek ugyanolyanok mint a pesti vagy a debreceni régi trolik, illetve vannak olyan márkák amikről még sosem hallottam, többségében orosz vagy kínai gyártmányok. Nem lehet jegyet venni elővételben, hanem a járművön egy többnyire sárga láthatósági mellényt viselő illetékes elvtárs az aki végigmegy a járművön és egységesen 17 rubelért egy bélyeg nagyságú színes papírfecnit nyom az utasok kezébe. A sofőrtől nem lehet jegyet venni, de már találkoztam olyan megoldással is elővárosi járaton, hogy leszállásnál kellett fizetni a sofőrnek.

Metró: Nos a pétervári metró egy külön világ. Minden metróállomásnak megvan a maga hangulata és mindegyiket nevének megfelelően díszítettek és alakítottak ki. Például az Alexandr Nyevszkij-ről elnevezett téren (orosz nemzeti hős, Novgorod Fejedelme aki 1242-ben a Csud-tavi, a befagyott vízen megvívott csatában legyőzte a Német Lovagrendet) a falak borítása arany páncélra emlékeztet és csatajeleneteket ábrázoló mozaikok és domborművek láthatók. A szálláshoz legközelebb eső Primorszkaja metróállomáson a tenger és a kikötő közelsége miatt tengeri felfedezéseknek állítottak emléket, a Majakovszkij nevét viselőn pedig a híres költő mozaik képe és versidézetei láthatók. A városnak 4 metróvonala van, de ezek nagyon hosszúak és a pestivel ellentéteben nagyok, közel 2 km-esek a metróállomások közötti távolságok. Hogy összehasonlítható legyen, 3 budapesti metrómegállónyi távolság van itt egy-egy megálló között. A több vonalon is vannak olyan állomások ahol a peron le van zárva fallal és csak a metró megérkezése után nyílnak ki a vasajtók, így a metró vezetőjének úgy kell megállnia hogy a kocsik ajtajai és a peron ajtajai egy vonalba essenek. A metrókocsik ugyanazok mint amik a pesti 2. és 3. vonalon közlekednek, szóval ez mindig egy kis ismerős érzést ébreszt bennem. A metrót nem jeggyel hanem egy 10 Ft-os nagyságú zsetonnal lehet igénybe venni ami szintén 17 rubel. Ezt előre meglehet venni és az automata áteresztő kapukba kell bedobni. Ennek köszönhetően nincsenek kedves BKV ellenőrök akik rossz angolsággal és kézzel lábbal próbálják elmagyarázni a szerencsétlen turistának, hogy miért is szeretné tőle kicsalni euróját, dollárját. Emellett még van egy mágneskártya rendszer is ami bizonyos számú utazásra használható és aztán a metróban elhelyezett automatáknál újratölthető. Ezek használhatók a metrón illetve a buszokon és trolin ahol a jegyár egy kis kézi készülékkel olvassa a kártyát. Ahogy már említettem néhány bejegyzéssel ezelőtt a metró nagyon mélyen van, közel a triplája a pesti metrónak. Ez a világ legmélyebb metrója, átlagosan 60 méter mély. A mozgólépcsőn ugyanúgy mint Bécsben, van forgalmi rend, jobboldalt állnak az emberek és baloldalt lehet haladni akinek sürgős dolga van, de ez csak lefele érvényes, felfele már senkinek se sürgős. A mozgólépcsőn szoktak olvasni, ülni, társalogni, sminkelni, tanulni az emberek. A hangszórókból többnyire zene vagy reklámok szólnak. A metróban vannak elhelyezve azok az automaták is, amelyek segítségével lehet újratölteni a kártyás telefonokat. És persze a kijáratoknál szokta néha a Milícia, a helyi rendőrség találomra ellenőrizni ez embereket.

Marsrutka: Ez egy iránytaxi ami meghatározott útvonalon közlekedik, többnyire mikrobuszok vagy kis méretű buszok a járművek, leginkább GAZ, Yutong illetve Otoyol gyártmányúak. A jellegzetes sárga színükről könnyen felismerhetőek. Mindegyiken rajta van a vonal száma és többnyire papírlapon kiragasztva a fontosabb megállók. Ezek fix árasok, a vonal hosszától függően 15-24 rubelbe kerül egy fuvar. Fizetni mindig a sofőrnek kell, és ez többnyire menet közben történik ami nem veszélytelen. A marsrutka sofőr egy kisebb fajta hős, aki egyszerre vezet, pénzt vesz el, visszaad, telefonál illetve válaszol a kérdésekre,veszekszik a hülyékkel és mindeközben nem karambolozik és nem üt el senkit a nagy forgalom és a botrányos közlekedési morál ellenére sem. A pénzérmék és bankjegyek különböző rekeszekbe és tartókba vannak téve így nem kell néznie mit ad vissza, a kapott aprókat meg szerintem már súlyukról és méretükről megismerik. Az útvonalukon bárhol leinthetők és bárhol meg is állnak, ahol ez ember ki szeretne szállni. Én leginkább marsrutkával szoktam közlekedni.

Villamos: A villamosok elég régiek és rossz állapotban vannak, bár működnek. Viszont itt szó sincs Demszki-golyókról amik elválasztják a villamossínt az autóktól, de még záróvonalról sem, sőt megálló is annyi, hogy a járdán van egy tábla kitéve a villamosról de megállni az út közepén áll meg és nincs megálló, meg korlát, fedett ülőhelyek, de még kiemelés se az út szintjéről. Mindenki az útra száll ki és aztán küzdhet ha kedves az élete.

Taxi: A taxik itt is mint otthon, elég veszélyesek a turisták pénztárcájára, ezért előre le kell alkudni velük a viteldíjat és nem szabad a taxiórára hagyatkozni. Ha az ember nem beszél oroszul és hagyja magát, csúnyán átvághatják.

Illegális taxi: Ez a marsrutkán kívül a másik kedvenc orosz specialitásom a közlekedés terén. Illegális taxi gyakorlatilag minden személyautó amelyik megáll intésre. Apropó, itt inteni nem hüvelykujjal felfele, hanem kezet kitartva tenyérrel lefele szokás. Ez az intézmény éjjel nappal igénybe vehető, bár nappal van tömegközlekedés is, ezért inkább az éjszakai élethez tartozik. Csak ki kell állni az út szélére és inteni és gyakorlatilag minden autó megáll. Aztán kezdődhet az alkudozás. Ha az úti cél megegyezik de legalábbis nem nagyon tér el a vezető céljától akkor az már félsiker és már csak az árról kell megegyezni. Ezek az alkalmi taxisok. Vannak olyanok is akik ebből élnek, de legalábbis keresetkiegészítésként űzik ezt az ipart. Mondhatni ez egy külön iparág. De ugyanakkor egy piaci szegmenst is lefednek, mivel nincs éjszakai tömegközlekedés éjfél után.

Autók: Az autók terén nagyon széles a típusskála. Megtalálható az utcákon a Zsiguli és a Lada minden változata, a legújabbaktól a legrégebbiekig. Van Volga és GAZ szintén minden fajta évjáratban. Elvétve lehet látni néhány Moszkvicsot is. De a nyugati illetve japán autók közül is megtalálható mindenfajta, és az autópark nagyobb részét ezek is teszik ki, bár a luxus kategóriás járművek sem ritkák. Valószínűleg a kép eltérő vidéken illetve az ország szegényebb régióiban. A városban sok a Limuzin is, de ezek esküvőszervező cégek tulajdonában vannak és lagzikhoz adják bérbe, de ezeknek is már miden fajtáját láttam, a Porsche limuzintól a Hummer limuzinig. Az utak a hazaiak színvonalán vannak a városban, azon kívül már kevésbe.

Repülő és vonat: Belföldi repülőn még nem ültem és nem is fogok, mert olyan régi és rossz állapotú a belföldi géppark. Egy ismerősöm tanácsolta, hogy nem számít meddig tart vonattal de az legalább megérkezik. Az ellenkezőjére láthattunk példát 3 hete, amikor Permben lezuhant egy repülő. Vonaton még nem ültem, de ma elmegyünk Volgográdba, ami régen Sztálingrád volt, és mivel az út egy irányba 33 óra, lesz időm bőven megismerkedni ezzel a közlekedési eszközzel is.

Gyalog: Hát aki szeret gyalogolni az itt kiélheti magát, mert hatalmas távolságok vannak, szélesek az utcák, egy háztömb az kettő otthoni mérete és semmi sincs közel, ami a térképen közelinek tűnik. Otthon még úgy gondoltam, hogy majd metrózok és majd sétálok, hiszen a térképen közel van a szállás és a suli is a metróhoz, na és hát vidéki gyerek vagyok. Hát ennyire még én se. Ami a térképen 5 percnyire tűnik az a valóságban 20 perc gyalog és esőben és hidegben nem a legkellemesebb tevékenység. A másik, hogy a gyalogos csak a járdán érezheti magát biztonságban, mert a zebrán lévő gyalogosra inkább rágyorsítanak az autósok. Számukra ez valamilyen kihívás lehet, vagy a vadászösztön megnyilvánulása, hogy gyalogost fogjanak. A norvég cimborám tanúja volt, amikor egy busz, amin ült, elsodort egy idős bácsit aki nem volt elég gyors, hogy a zöldön átérjen. A sofőr már régen láthatta, de ő csak gyorsított és még ő volt felháborodva, hogy az öreg bácsi a zebrán volt. Bár már olyat is hallottam, hogy egy BMW X5-ösnek nagyon sürgős volt és a járdán ment végig és ott aztán mindenki ugrált, de nem örömében. A zebrán a legbiztonságosabb átkelés zöldön és akkor is tömegben, mert abba nem hajtanak bele, bár ha benne vannak az autósok akkor is centiről centire de csak mennek előre. Hihetetlen milyen hülyék is vannak.