A vár egy kis szigeten található a Néva folyó eredése és a Ladoga tó között. Az erődöt 1323-ban Moszkvai Jurij aki Novgorodi herceg is volt a Novgorodi Köztársaságban (egyesek szerint az eddigi egyetlen demokratikus rendszer Oroszország területén) alapította. A vár Oreshek nevet kapta, ami oroszul diót jelent. Ez az erődítés adott helyet az első szerződés megkötésének a nyugati és keleti kereszténység, a Svéd királyság és a Novgorodi köztársaság között, aminek emléket is állítottak. Természetesen ezt a nagy találkozást nagy összeborulás is követte olyan formában, hogy a svédek elfoglalták a várat és mire a novgorodiak 4 év múlva visszafoglalták az eredeti fa vár már romokban hevert. Ezért kőből újjá építették, amit 1611-ben a svédek megint elfoglaltak, immár hosszabb időre. Ennek 1702-ben a Nagy Északi Háború vetett véget, amikor is Nagy Péter csapatai elfoglalták az erődöt. 250 svéd védő 10 napig tartotta magát folyamatos ágyúzás mellett mikor is az oroszok a vízen át hajókkal és csónakon megrohamozták az erődöt. Az oroszok az ostrom alatt 6000 embert veszítettek, míg a svédek mindössze 110-et. Hát ekkora veszteség után megérdemelték, hogy nekik is emlékművet állítsanak. Ekkor lett a vár átkeresztelve Schlüsselburggá (oroszul Slisszelburg)ami kulcs-várat jelent, ugyanis ez jelentette a kulcsát az oroszok további terjeszkedésének nyugat felé. Miután hadászati fontosságát elveszítette, börtönként üzemelt. Ide zárták a politikai foglyokat, akik közül a kegyetlen körülmények miatt többen megőrültek vagy öngyilkosok lettek. Többek között itt raboskodott és fejezte be életét a kötél rosszabbik végén Lenin bátyja is. A forradalmárok az itt raboskodó foglyokat kiszabadították, akik örömükben rögtön fel is gyújtották a börtönépületeket. Majd 1928-1941-ig a forradalmárok múzeumaként üzemelt mikor is ismét visszakapta eredeti funkcióját. Az erődön keresztül húzódott a Leningrádi front, aminek célja volt Leningrád teljes körülzárása és kiéheztetése, ami a védők erőfeszítéseinek köszönhetően nem sikerült. Viszont a német tüzérség alaposan szétlőtte a várat a 3 évig tartó ostrom alatt. Ezt követően a Szovjetunió felbomlásáig a Petrokreposzty nevet viselte, ami oroszul Péter-erődöt jelent. Majd az 1969-es évben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok és ennek köszönhetően nyerte el mai formáját. Két börtönépületet is helyreállítottak ahol kiállításon és korhűen berendezett cellákon mutatják be a különböző korszakok korántsem vidám börtönéletét.

Szentpétervártól forgalomtól függően 1-1,5 órás busz útra van a település orosz nevén Schlisselburg. Innen motorcsónakokon lehet a szigetre eljutni ami nagy élmény volt bár az utazás nem tartott tovább 5 percnél. Ez egy kis  4 személyes motorcsónak volt, ami az orosz biztonsági előírásoknak megfelelően 5 felnőttet és x számú gyereket képes volt elszállítani. Viszont a csónak vezetője sem az a hétvégi úrivezető volt, hiszen az 50 rubeles viteldíjban szórakozás is benne volt, ami a csónak drifteléssel történő kikötőhöz beállását is magában foglalta. Nem volt ám idő nézelődni és romantikázni, a marsrutkához (lásd korábbi bejegyzés) hasonló rendszerben készpénz a zsebbe, jegy vagy blokk ismeretlen és fordulás a következő csapattal. Útitársamul Pasa szegődött, aki jó orosz szokás szerint imádott pózolni és fényképeztetni magát és mivel azt mondta, hogy egymást fényképezzük ezért rólam is készült annyi fotó, hogy egy egész éves nyuszis újságot meg lehetne tölteni vele. A vár falai és tornyai nagyjából fel vannak újítva, de azért bőven akad omlásveszélyes rész is.  A belső épületek közül a két múzeumnak helyt adó börtönépületek látogathatók illetve a régi templom romjai között a Nagy Honvédő Háború során a várban elesettek emlékműve látogatható. Viszont vannak épületek, amelyek ugyanabban az állapotban vannak, ahogy a német tüzérség szétlőtte őket. Tetőnélküli nagy téglaépületek, egy-egy oldala vagy szakasza ledőlve, kicsavarodott acél gerendák, tűz és lövedékek nyomai. Apropó, bizonyára feltűnhetett a figyelmes olvasónak az előbbi szóhasználat, Nagy Honvédő Háború. Ez nem véletlen. A világ erről a feléről nézve a második világháború az 1939-től 1945-ig tartott, viszont ezen belül a Szovjetuniót érintő 1941-1945-ig terjedő időszakot már az előbb említett módon nevezik. Ezért az emlékműveken is a Nagy Honvédő Háború áldozatainak állítanak emléket, ez az, amit megnyertek és ez is, amivel gyakran lehet találkozni a médiában. A háború többi része az „olyan is volt” jelleget tölti be. Eme gondolati kicsapongás után visszatérve eredeti témánkra a szigetről remek kilátás nyílik a keleti irányba elterülő Ladoga-tóra ami hatalmas méretű és inkább kisebb tengerhez hasonlatos, különösen a hullámok és a hatalmas teherhajók miatt. Összességében elmondható, hogy remek kirándulási lehetőség és bár nem egész más jellegű látnivaló, mint Petergof és Carszkoje Szelo de mindenképp érdemes megnézni, különösen a hely jellege és környezete miatt. És, hogy mi is Petergof és Carszkoje Szelo? Az egy következő bejegyzés alkalmával kiderül!